Demokrácia

2012. 2. 23.
Megosztás:

Önleleplezés

   

Az elmúlt húsz évben már hallhattuk néhányszor drámai hangon előadva: veszélyben a magyar demokrácia. Ezt süvöltötte a balliberális sajtó, amikor Antall József élve miniszterelnöki jogkörével nem hosszabbította meg az ellenzékhez húzó Surányi György jegybankelnöki mandátumát, majd amikor le akarta váltani a méltatlannak és alkalmatlannak bizonyult médiaelnököket, Hankiss Elemért és Gombár Csabát. De azok, akik az Antall kormány „túlhatalmáról” beszéltek szemrebbenés (s egyébként minden alap) nélkül, bezzeg elhallgattak, amikor az MSZP kormányra segítette 54%-os többség birtokában az SZDSZ-t. A demokrácia végveszélyét vizionáló hivatásos rettegőkből álló kórus csak Orbán Viktor kormányra jutásakor szólalt meg ismét, s hallgathattuk, hogy a kórus tagjai a magyar kormányfőt Hitlerhez vagy Sztálinhoz hasonlítják, vagy attól óvnak, hogy Orbán felszámolja a parlamentarizmust, semmibe veszi a jogállami normákat stb.

Most megint megszólaltak, sőt parlamenti képviselőiken keresztül világra szóló botrányt tudtak kelteni. Az ürügy az új választójogi törvény és a banktörvény volt, a valós ok pedig az, hogy Orbán Viktor nem hajlandó letérni a magyar szuverenitás erősítésének, az önálló magyar gazdaságpolitikának az útjáról. S e térséget potenciális gyarmatként kezelő globalizációs háttérhatalom helyi segéderői, a legújabbkori komprádorság ugyebár nem nézheti ezt szó nélkül, feltétlenül zavart kell kelteni a hátországban.

A demokrácia mibenlétének könyvtárnyi irodalma van, s kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ahány elemző, annyi demokrácia-felfogás. Megrajzolhatjuk a demokratikus állam ideálképét, melyben minimális a választói akarat torzulása, melyben az állampolgár védve van a jogtalan állami erőszaktól, melyben maradéktalanul érvényesülnek a polgári szabadságjogok, de a valóság az, hogy minden magát demokratikusnak nevező államban akad működési rendellenesség, mindenütt van demokratikus deficit. Az is megérdemelne egy külön tanulmányt, hogy a demokrácia mennyire öncél? Mi van akkor, ha egy országot, egy társadalmat a demokrácia a csőd szélére juttat, míg egy erős kezű vezető megmutathatja a kiutat?

Ám fogadjuk el munkahipotézisnek, hogy a demokrácia önérték. Az bízvást leszögezhető második lépésben, hogy a nemzeti bankok sokat emlegetett „függetlenségének” semmi köze nincs a demokratikus elvekhez. Sőt. A demokrácia logikájából éppenséggel az következne, hogy a népfelség elve mentén szabadon választott parlament által a végrehajtó hatalom gyakorlásával megbízott kormány alá legyen rendelve az ország egyik legfontosabb pénzügyi intézménye. A mostani önleláncolós LMP-s kutyakomédia tehát még komolyan vehető ürüggyel sem rendelkezik.

A legperverzebb és legárulkodóbb az egész történetben az, hogy amikor valóban végveszélyben volt a demokrácia, akkor a mai rettegők kórusban hallgattak vagy gúnyolódtak az áldozatokon. Mert beszélhetünk mi a választójogi törvényről, a gazdaság különböző szektorait szabályozó jogi normákról, Európai Unióról és nemzetközi jogi előírásokról, de az utóbbi húsz évben valódi válság akkor volt, amikor 2006 őszén kiderült, hogy a hivatalban levő kormány törvényeken átgázolva, jogtalanul szerezte meg a hatalmat, „ezer trükköt” vetett be a közvélemény megtévesztésére, „hazudott éjjel és hazudott nappal”, majd ennek kiderülése után a kormányfő végigszáguldott a nagy nézettségű-hallgatottságú médiaorgánumokon, és korábbi hazugságait egy újabbal tetézte, azzal, hogy ő valójában nem az MSZP hazugságáról beszélt, hanem 16 év hazugságairól, melyért az egész politikai elit felelős. S nem akadt riporter, aki elkiáltsa magát: ”meztelen a király!”. Mert elég a sokat emlegetett őszödi beszédet meghallgatni ahhoz, hogy világosan kiderüljön: Gyurcsány az MSZP és a saját 2004 illetve 2006 közötti hazugságairól beszélt.

De mindez nem elég, a hatalmat jogtalanul megszerző és bitorló miniszterelnök az ellene fellángoló össznépi tiltakozást 2006. október 23-án a szó legszorosabb értelmében vérbe fojtotta, úgy, hogy a mindenkori demokrácia egyik legfontosabb szabályrendszerére, az állami erőszak alkalmazhatóságának jogi normáira, továbbá az emberi méltóságra vonatkozó legalapvetőbb alkotmányjogi előírásokra fittyet hányt. Azonosítójel nélküli, rendőrruhába bújtatott vadállatok (mindmáig nem tudjuk, milyen nemzetiségűek, csak azt, hogy a szemtanúk szerint sokan közülük nem kommunikáltak magyarul) emberölésre alkalmas tiltott fegyverrel ún. viperával agyakat lékeltek, gumilövedékkel fejmagasságban célozva szemeket lőttek ki, békés ünneplő tömeg ellen lovasrohamot vezényeltek, kéjes szadizmussal törtek csontokat és kínoztak, megaláztak védekezésképtelen embereket az utcán és a börtönökben. Mindezek után pedig gyorsított eljárásban az áldozatokat ítélték el a pribék rendőrök hamis tanúvallomásai alapján, a sajtó pedig hallgatott s a szabályos rendőrterrort túlkapásoknak eufemizálta.

Az volt a demokrácia „fékek és egyensúlyok” rendszerének teljes csődje.

Az egész LMP-s tragikomédiában az a szimbólumértékű, hogy ezért a teljes jogállami csődhelyzetért felelős ember, Gyurcsány Ferenc ott van a mai rettegők között, szónokol, s látványosan az önleláncolók mellé áll.

Mi lehet ennél önleleplezőbb?

[Forrás: Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló]
Gyorskereső
Videók
A Székelyek nagy meneteléséről a Duna Televízió Heti hírmondójában - 2013. október 27. Videógaléria