Home » Dosszié » Közép-európai valóság » EU polgári kezdeményezés

EU polgári kezdeményezés

2012. 2. 23.
Megosztás:

Nemzetstratégiai érdek a közös fellépés


Bárhogy is forgatjuk a kérdést, az a demokrácia-felfogás, melyet magunkban dédelgettünk a Ceausescu-kor keserű-savanyú kenyerét majszolva, a valóság fényében illúziónak bizonyult. Svájcot leszámítva olyan oligarchisztikus rendszerek uralkodnak minden országban, ahol az egyszerű embernek vajmi kevés befolyása van a politikai problémákra. Magyarán nincs sem érdemi rálátása arra, hogy befizetett adója mire megy, közvetlen befolyása pedig különösen nincs erre, mint ahogy minimális a lehetősége arra, hogy általában beleszóljon a társadalmi létkeret jogi szabályozásába. (Mellékesen megjegyzem, hogy nem lepne meg, ha a kívülről szinte demokrácia-idillnek tűnő Svájc is másképp nézne ki közelről.) Nem csoda, hogy növekedőben van az elfordulás a politikától, illetve sok esetben az állami döntéshozatalra való ráhatási kísérlet kilátástalan, nem ritkán erőszakos tüntetésekbe torkollik.

Kérdés az, h
ogy miként viszonyuljunk azokhoz a szerény eszközökhöz, melyek biztosítva vannak az átlagpolgár számára a nemzeti sorsalakítás kérdéskörében. Lehet dacosan elutasítani az egész rendszert s belső ellenállásba vonulni, kialakítani a magunk oázislétét, melybe a külvilágot szelektíven engedjük be, de nem csak ehelyett, hanem emellett is megtehetjük, hogy élünk a rendelkezésre álló szerény lehetőségekkel még akkor is, ha jogi szinten mindig be vannak építve buktatók és korlátok.

Azt, ho
gy mennyire sikeres lehet adott esetben egy bátor, helyzetteremtő civil kezdeményezés, megmutatja a magyar állampolgárság kiterjesztésének ügye is. Mára már a Fidesz politikusai is elismerik, hogy ebben az ügyben az első nagy lépés a 2004-es népszavazás volt. Ami tény: e népszavazás tette politikai témává azt a kérdést, amit az Antall – Boross kormány idején elfogadott balszerencsés szabályozás óta a politikum a fokozódó nyomás dacára nem akart kezelni. Nem vitatom a kormány érdemeit és bátorságát az ügyben, de leszögezném, hogy ha nem lett volna megtartva ez a népszavazás és ha nem szólt volna a kommunikáció a fősodratú médiában is a legfontosabb nemzeti kérdésről, a Kárpát medence magyarság összetartozásáról (s itt most teljesen mellékes, hogy a annak idején e kommunikációba Gyurcsányéknak köszönhetően torz, hamis és nemzetellenes hangok keveredtek), akkor aligha fogadta volna el az Országgyűlés mindössze néhány tartózkodással az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt.

Mindez annak kapcsá
n válik jelentőssé, hogy 2012. április 1-étől megnyílik a lehetőség, az Unió polgárai éljenek a Lisszaboni Szerződés által szabályozott ún. „európai polgári kezdeményezéssel”. Eme jogintézmény lehetővé teszi, hogy egymillió európai polgár kérje a Bizottságtól, hogy a testület jogilag szabályozzon egy adott témakört. Legkevesebb 7 különböző tagállamban élő legkevesebb 7 állampolgár kezdeményezheti a Bizottsági szabályozást, a kezdeményezést az EU legalább 7 tagállamában legalább egymillió polgárnak kell szignálnia. Ezzel még nincs minden elintézve, mert a Bizottság dönti el, hogy kíván-e lépéseket tenni az ügyben, és ha igen, milyen formában. Erre egyébként három hónap áll a rendelkezésére, de nem a határidő a lényeg, hanem az, hogy a Bizottság dönt arról, hogy lép-e vagy sem.

Elég nyilvánvaló,
hogy ilymódon közvetlen eredményre – mint amilyen egy sikeres népszavazás esetében várható, mely kötelezi a parlamentet egy adott ügyben dönteni, sőt a döntés irányát is előírhatja - nem lehet számítani, mindazonáltal érthető, hogy az erdélyi magyar szervezetek élni kívánnak a lehetőséggel. Mind a nyomtatott sajtóban, mind az interneten megjelent, hogy az RMDSZ, az SZNT s az EMNT egyaránt indítana ilyen kezdeményezést, illetve részt venne ilyen irányú aláírásgyűjtésben. Az RMDSZ az Európai Nemzetek Föderális Unióját (FUEN) kereste meg, mely több mint félszáz kisebbségi szervezetet tömörít, az SZNT a déltiroliak irányában orientálódik, míg Tőkés László a Kárpámedencei Magyar Autonómia Tanács összehívását szorgalmazza. Akadt újságíró, aki a három szervezet hozzáállását egy szintre helyezte, azzal, hogy mindegyik rá akar szervezni a másik kettőre, holott egyáltalán nem erről van szó.

A Kárpát Medencei Magyar Autonó
mia Tanács éppenséggel az az intézmény, mely a közös stratégia kidolgozására hivatott. Mert ez a lényeg: hogy az aláírásgyűjtés egy meggyőző, gigantikus magyar erődemonstráció legyen. Azt aligha gondolhatja komolyan bárki, hogy akár a FUEN, akár más szervezet segítségével áttörést fogunk elérni kisebbségpolitikai téren, annál is inkább, hogy a Bizottság nem fog darázsfészekbe nyúlni. De ha rekordidő alatt összegyűlik akár több mint egymillió aláírás kifejezve a Kárpát medence magyarságának egységes akaratát, az egyben ráirányítaná a világ figyelmét arra is, hogy a hajdan egységes Magyar Királyság területén ma 7 ország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország és Szerbia fekszik, s minden államban vannak nem kis számban öntudatos magyarok. Ahhoz, hogy maximálisan kihasználjuk a polgári kezdeményezés társadalompszichológiai és politikai dimenzióját elengedhetetlen az akció egységes legyen, magyar és kárpátmedencei. S ezúttal minden szón egyformán nagy hangsúly van.

Kár lenne a közös fell
épés lehetőségét szűk pártérdekből elprédálni.

[Forrás: Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló]
Gyorskereső
Videók
A Székelyek nagy meneteléséről a Duna Televízió Heti hírmondójában - 2013. október 27. Videógaléria