Szívünkbe hasít a hír: földi életének 62. évében eltávozott közülünk Zsigmond László, barátunk és egykori harcostársunk, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) egyik alapítója, nagy tudású gondolkodója, a rendszerváltozás utáni lázas idők közvetlen tanuja és alakítója.

Kiemelkedő intelligenciája, átlag feletti igazságérzete, szabadságszeretete és vitakultúrája mellett rendkívüli bátorsággal, szókimondással és következetességgel áldotta meg a teremtő.

Nem volt harcos frontember, sem karizmatikus szónok, mégis, ha megszólalt, saját társai és politikai ellenfelei egyaránt figyelemmel hallgatták sajátos logikájú de mindig koherens fejtegetéseit, érveit. Rövid politikai pályafutása alatt – 1990 és 1996 között volt a MISZSZ parlamenti képviselője, érzékeny idegrendszere eddig bírta a politikai bozótharcot – számtalan hatékony háttérbeszélgetésben védte meg az erdélyi magyar álláspontot meghatározó bukaresti politikai véleményformálók előtt.

Túlzás nélkül elmondható, hogy a román demokrácia szempontjából döntő jelentőségű 90-es esztendő elejének felfokozott hangulatában, a marosvásárhelyi Fekete Március és a júniusi bukaresti bányászjárás – ennek közvetlen fizikai áldozata is volt parlamenti munkájának kezdetén – által kifeszített politikai hangulatban Zsigmond László egyszerre racionális és szenvedélyes háttérmunkája meghatározó volt a román többség és a magyar számbeli kisebbség közötti politikai párbeszéd megalapozásában, fenntartásában.

Barátai, egykori misszes társai és tisztelői szomorú szívvel engedik útjára az örök vadászmezők felé.

Legyen könnyű az utad, Laca!